Tapírforma
Ugyan az elmúlt bő egy év a kamatemelésekről szólt, és a monetáris politika eszközei közül jellemzően ez forgott inkább a köztudatban, kevesebb szó esik egy másik fontos „fegyverről”, a mennyiségi lazítást felváltó szigorításról, annak szükségességéről és dilemmáiról.
A korábbi eszközvásárlások eredményeként 2022 elejére a Fed mérlegfőösszege több mint a kétszeresére nőtt a járvány előtti mintegy 4000 milliárd dollárról közel 9000 milliárd dollárra. A Fed több mint egy évtizede kezdett először ilyen típusú mérlegbővítésbe, amelyet mennyiségi lazításnak (QE: quantitative easing) neveznek, és amely akkoriban nem-konvencionális monetáris politikai eszköznek számított. A pandémia alatti visszatérésével a QE a jelek szerint a Fed „válságeszköztárának” standard részévé vált, bár még mindig vita folyik a közgazdászok között arról, hogyan és milyen jól működik.
A jegybank hosszú távú célját jóval meghaladó inflációra válaszul a Fed idén elkezdte visszafogni a lazító monetáris politikáját, amely azt jelentette, hogy márciusban véget ért a QE, majd júniusban megkezdődött a QT (quantitative tightening), azaz a mennyiségi szigorítás. Amikor a QE véget ért, első lépésként a Fed újra befektette a lejáró értékpapírokat, hogy megtartsa mérlegének méretét, majd a QT-vel leállította a havi 30 milliárd dollárnyi, lejáró kincstárjegyek és 17,5 milliárd dollárnyi lejáró jelzáloglevelek (MBS: mortgage-backed security) újrabefektetését, passzívan csökkentve az eszközeit. Ezek a felső határok a tervek szerint szeptemberben 60 milliárd dollárra, illetve 35 milliárd dollárra emelkednek.
Ez hasonló ahhoz, amelyet a Fed 2017 októbere és 2019 márciusa között már használt, bár gyorsabb ütemben, és mivel ez a korábbi, rövid időszak az egyetlen, amelyet a jegybank tapasztalt a mérlegének zsugorításával kapcsolatban, így kevés empirikus bizonyítékuk van a hatások kiszámítására, és ennek a bizonytalanságnak Jerome Powell is hangot adott májusban. A Fed kormányzótanácsának közgazdászai által készített tanulmány úgy becsülte, hogy a mérleg 2500 milliárd dollárral történő csökkentése több év alatt, nagyjából egyenértékű az alapkamat fél százalékos emelésével.
Logikus lenne azt feltételezni, hogy a QT hatása gyakorlatilag tükörképe a QE hatásának, de van azért néhány lényeges különbség. A QE esetében is természetesen fontos szerepet játszik a jegybanki kommunikációs csatorna, hiszen a QE kezdete általában meglepetésszerű, mivel a pénzügyi válságok hirtelen következnek be, így amikor a Fed elkezdte a mennyiségi lazítást, ezt gyorsan tette a piacok megnyugtatása érdekében. Ezzel ellentétben a QT esetében a Fed komoly erőfeszítéseket tett, hogy elkerülje a meglepetést. Már 2017-ben is a philadelphiai Fed elnöke, Patrick Harker biztosította a piacokat arról, hogy a QT olyan lesz, mintha „a festék száradását néznénk”. Ezt az óvatos megközelítést a Fed 2013-as tapasztalatai indokolják, amikor a piacok erőteljesen reagáltak Bernanke akkori elnök váratlan megjegyzéseire, amelyek arra utaltak, hogy a Fed hamarosan véget vethet a QE-programnak.
Most pedig a jegybank a mérlegszűkítési elképzeléseit jó előre, januárban bejelentette, májusban finomította, kiegészítette, majd júniusban kezdte meg a QT-folyamatot, amely passzívan, rögzített ütemezés szerint zajlik. Így ugyan a QT hatásai gyengébbek lehetnek, de a likviditási hatás így is nagyjából kétszerese a QE alatt tapasztaltaknak. Mivel ugyan a lejáró értékpapírok kikerülnek a mérleg eszközoldaláról, és a forrásoldali tartalékokat ezzel egyenlő mértékben csökkentik, ugyanakkor, mivel a Fed már nem vásárol állampapírokat és jelzálogleveleket, a piaci szereplőknek többet kell venniük ezekből az eszközökből, és ez némi volatilitást eredményezhet, jóllehet ehhez a befektetők alkalmazkodnak.
A teljes cikket itt olvashatja: https://www.vg.hu/penz-es-tokepiac/2022/09/bejott-a-tapirforma-az-egyesult-allamokban