Nincs, ami megtámassza az aranyat
Sokan számítottak arra, hogy az arany a geopolitikai feszültség kiéleződésével, az Ukrajnában folyó háború hatásai miatt újra megtalálja helyét a befektetési piacon. Hiszen gondoljunk csak vissza, minden háború idején az elmúlt évszázadokban ez volt az egyik és sokszor az egyetlen menekülési útvonal. Kúszó vagy vágtató infláció esetén is egyértelmű volt, hogy a sárga fém csereértékét nem csak megőrzi, de még növeli is.
Úgy tűnik, a modern pénzügyi rendszerben azonban valami megváltozott. Amíg a kriptodevizák piacát támasztotta a rendkívüli monetáris lazítási ciklus okozta pénzbőség, az volt a legfontosabb érv, hogy az arany már nem számít, a modern menekülőeszközök a kriptók lettek. Ennek az illúziónak gyorsan végett vetett, amikor kiderült, azoknak volt igaza, akik lufit láttak a digitális aranynak kikiáltott kriptók emelkedése mögött. Az arany mégsem kezdett el szárnyalni, amikor sokuk árfolyama megfeleződött.
Nem tett jót a kurzusnak többek között az, hogy az Amerikai Egyesült Államokban elindult a mennyiségi lazítás megfordításaként értelmezhető „QT, azaz quantitative tapering”. Az amerikai jegybank likviditást szív ki a piacról, kevesebb pénz marad, az pedig nem aranyba áramlik.
A legfontosabb, hogy az arany ára dollárban van kifejezve, így nem kell sokat magyarázni, hogy az erősödő dollár miért csökkenti az arany árfolyamát. Akár az euróval szembeni dollárárfolyamot, akár a dollárkosár értékét tekintjük, az elmúlt időszak egyértelmű és szinte egyedüli nyertese az amerikai dollár.
Ezzel a széllel szemben pedig lehetetlen hajózni, hacsak nem jön egy olyan piaci vihar, ami megfordítja a széljárást. Az előrejelezhetetlen esemény, azaz a „fekete hattyú” az arany árfolyamában szinte mindig áremelkedést váltott ki a múltban.
További részleteket a témával kapcsolatban Világgazdaság online oldalán találnak az érdekődők.