A dinamikus portfólió allokáció

2021. december 17.

VG v5

Befektetőként végtelen számú döntési helyzetben találjuk magunkat. Ha ezeket
rendszerezzük, alapvetően három kategóriába sorolhatjuk a döntéseket: 1. A piaci időzítés,
2. Az értékpapír-választás 3. Tőkeallokációs súlyozás. Részletes kutatások mutatták ki, hogy
hosszú távon a harmadik kategória hatása szignifikáns az első kettőhöz képest. A cél az,
hogy találjunk egy ideális arányt, ahol adott kockázat mellett maximalizálhatjuk hozamunkat.
Az elmélet úttörője Harry Markowicz volt, aki már 1952-ben matematikai keretrendszerbe
foglalta a diverzifikáció elvét. Ebben az esetben a portfólióban fix az egyes elemek súlya.
Leggyakrabban a mai napig ezt az elvet használják, hiszen ez valamennyire statikus rendszer,
nem kell folyamatosan beavatkozni.

A következőkben egy olyan megközelítést mutatok be, ahol az eszközosztályok súlya
folyamatosan változik. Ebben az esetben arra törekszünk, hogy a teljes portfólió kockázata
minden pillanatban állandó legyen, tehát a megcélzott kockázatot rögzítjük és nem a
részvénysúlyt. A dinamikus allokációval a kockázatosabb piacon csökkentjük a
részvénykitettséget, nyugodtabb piacon pedig növeljük. Ez akár automatizálható is, hiszen
minden paramétert számszerűsíteni lehet.

Belátható, hogy mindkét megközelítésnek van helye a befektetések világában. A fix súlyozás
a befektetési tanácsadás keretein belül működik jól, a volatilitás alapú dinamikus súlyozás
véleményem szerint a portfóliókezelés világában alkalmazható hatékonyan.


A teljes cikket előfizetőként itt olvashatja:
https://www.vg.hu/penz-es-tokepiac/2021/12/dinamikus-allokacio-uj-iranyvonal-jelent-meg-az-intezmenyi-befektetesben

Világgazdaság
2021.12.17. péntek
53. évfolyam, 244. (13250.) szám
Befektetés rovat

Friss tartalmakért iratkozzon fel
a Prestige Financial Nézőpontra!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező